A hímvesszőrák ritka, de onkológiai szempontból kifejezetten agresszív rákos megbetegedés. Előfordulása az urológiai osztályokon sem számít gyakorinak. Hazánkban évente 50-70 új esetet igazolnak. Az esetek többsége 50-70 éves kor közé esik, de a klinikai vizsgálatok szerint évről-évre gyakoribb a fiatalabb életkorban való felismerés.
A hímvesszőrákkal foglalkozó orvosok véleménye szerint a daganatok korai felismerésével egyrészt a beteg gyógyítását, életének megmentését lehet elérni, másrészt a kezelése során az életminőség megtartása szempontjából fontos, hogy jobb kozmetikai eredmény érhető el a hímvessző-csonkolásos beavatkozások visszaszorításával.
A HPV fertőzéssel való kapcsolata évtizedek óta ismert, de nincs még a pontos ok-okozati viszony úgy feltérképezve, mint a méhnyakrák esetén. Ennek ellenére a megelőzésében minden valószínűség szerint fontos szerepe lesz a - szerencsére férfiak között is egyre terjedő, illetve serdülő fiúknál bevezetendő - HPV-oltásnak.
Anatómia:
A daganat kialakulásában bizonyított szerepe van:
- ● a fitymaszűkületnek,
- ● a rossz általános higiénének,
- ● a krónikus irritáció
- ● elhúzódó smegma kontaktus miatt. A smegma a makk körüli mirigyek váladéka, ami a vizelet és ondócseppekkel, a lerakódó szennyeződésekkel keveredve összegyűlhet a fityma alatt. Rossz szagú, túrószerű váladékként felismerhető. Gyulladás alakulhat ki miatta, amely a közösülés során a hüvelybe is eljuthat. Nagyon fontos a rendszeres és alapos tisztálkodás.
- ● HPV
Az esetek felében mutatható ki a HPV 16, 18, 31 és 33 jelenléte. A magas rizikójú HPV jelenlétét a különböző kutatások 25-60 %-osnak találták a hímvesszőrákos betegek vizsgálata során, de a HPV pontos szerepe még napjainkban sem tisztázott pontosan.
A hímvesszőráknak régóta ismert, számos rákmegelőző (praecancerosus) állapota van. A legújabb orvosi beosztás szerint:
- ● alacsony és
- ● magas rizikójú rák előtti állapotok csoportjaiba soroljuk őket.
A csak ritkán rosszindulatúvá váló, alacsony rizikójú rákmegelőző állapotok közé tartozik:
- ● a balanitis keratotica: ez a makk és a fityma gyulladása, mely lehet akut, szubakut, és krónikus lefolyású,
- ● a cornu cutaneum: szaruréteggel borított bőrkinövés-”bőrszarv”,
- ● a Bowenoid papulosis: gombás fertőzésre, ekcémára, pikkelysömörre hasonlít, hámló, vörös, barnás elváltozás a bőr felületén. Lassan növekszik.
A magas rizikójú rákmegelőző állapotok közé soroljuk a:
- ● leukoplakiát ( fehér foltok),
- ● a lichen sclerosist: autoimmun bőrgyulladás,
- ● a nem invazív verrucosus daganatot: szemölcsös megjelenése van, (Ta),
- ● az óriás condylomát (Buschke-Löwenstein tumor).
A carcinoma in situ (Tis) - ez azt jelenti, hogy csak azokat a sejteket érinti a rák, ahonnan elindul, nem terjedt tovább - kritériumait pedig:
- ● az erythroplasia glandis (Queyrat): a makkon, a fitymán vörös nedvedző folt,
- ● Bowen kór: vörös, pikkelyes foltok jelentkeznek.
Ezek gyakorlatilag már ráknak tekinthetőek, de kezelésükben még nem kell a legradikálisabb megoldást választanunk.
A daganat kezdetben panaszt nem, vagy alig okoz.
- ● hímvessző égése,
- ● hímvessző viszketése
- ● fizikális vizsgálattal tapintható kemény duzzanat
- ● váladékozó, bűzös bőrelváltozás (későbbiekben), mely alatt a hímvessző barlangos állományába terjedő kemény, általában fájdalmatlan terime/duzzanat/dudor tapintható.
A daganat terjedésének következő lépcsője:
- ● a tapinthatóvá váló, megnagyobbodott lágyéki nyirokcsomó,
Majd a folyamat előrehaladtával:
- ● a testsúly csökkenése,
- ● fogyás,
- ● gyengeség.
A szövettani vizsgálat eredménye az esetek több mint 95%-ban laphámkarcinóma (hasonlóan a bőrrákokhoz), melyen belül lehet:
- ● klasszikus,
- ● basalioid,
- ● verrucosus,
- ● sarcomatoid,
- ● adenosquamatosus.
- ● fizikai vizsgálat
- ● vér, vizelet, ultrahang vizsgálat
- ● radiológiai vizsgálat - képalkotó vizsgálat
- ● szövetmintavétel (a felületről levett minta által meghatározott stádium eltérhet a végleges stádiumtól)
- ● nyirokcsomó státusz: lágyéki nyirokcsomók tapintásos vizsgálata, az áttétek kizárására)
A daganat kezelésének kiválasztásában és a végső kimenetel megítélésében elengedhetetlen szerepe van a stádium meghatározásának, a TNM rendszer (TNM rendszert használnak a stádiumok meghatározására) szerinti beosztásnak és a daganat differenciáltságának kimutatásának. A stádiumbeosztások és terápiás irányelvek az elmúlt években is változtak és jelenleg sem teljesen egységesek.
Kizárólag a carcinoma in situ -csak azokat a sejteket érinti a rák, ahonnan elindul, nem terjedt tovább- kezelése kísérelhető meg műtét nélküli, úgynevezett konzervatív módszerrel (pl. kemoterápiás kenőcs,
lézer), nagyon szoros követéssel és kizárólag a beteg jó együttműködése esetén.
Általánosságban a kezelés célja az elváltozás teljes és épben történő kimetszése. Amennyiben az elváltozás a makkot,
vagy a hímvessző barlangos testjeit beszűri ( infiltrálja), akkor részleges, vagy súlyosabb esetben teljes amputáció javasolt.
A stádium alapján az alacsony és a közepes kockázatú daganatok esetén, amennyiben a szoros követés megoldható, kimetszés és ezt követően helyreállító sebészet elvégzése javasolt.
Az utóbbi években a magas kockázatú elváltozásban is megkísérelhető a szervmegtartó beavatkozás, de általánosságban a csonkolással járó részleges, vagy teljes amputáció indokolt.
A gyógyulás elérése szempontjából nagyon fontos a nyirokcsomók kezelése. Tekintettel arra, hogy a lágyéki nyirokcsomók eltávolításának műtéti utáni szövődménye magas, a nyirokcsomó eltávolítás (lymphadenectomia) elvégzése csak indokolt esetben javasolt.
Vénásan adott kemoterápiára szükségünk lehet műtét előtt (neoadjuvánsan) az előrehaladott, vagy fixált nyirokcsomójú esetekben, illetve műtét után, ha a daganat mérete, stádiuma vagy áttétei miatt a protokoll megkívánja. A Mályvavirágoknak készült Kemoterápiás Lapozó segítség lehet, itt olvasható.
Sugárterápiás specialistától külső, vagy tűzdeléses besugárzás akár elsődlegesen is alkalmazható, de a magas eredménytelenség és gyakori szövődmények miatt (húgycsőnyílás- és húgycsőszűkület) nem javasolt. A Mályvavirágoknak készült Sugárterápiás Lapozó segítség lehet, itt és itt olvasható
A hímvesszőrákkal urológusok foglalkoznak, de gyakran a bőrgyógyásznál jelentkeznek a betegek. Bár egy ritka betegségről van szó, de a hímvesszőn lévő nem gyógyuló seb, váladékozás, atípusos elváltozás esetén mindenképpen javasolt szakorvosnál jelentkezni, mert a diagnózishoz sokszor alapos szemrevételezés és szövettani mintavétel is szükséges.
Szakmai Bizottságunkhoz számos szakember tartozik, keresd őket bizalommal!
Szakértőnk:
dr. Riesz Péter PhD
urológus főorvos, klinikai onkológus, andrológus
a Semmelweis Egyetem adjunktusa.
Budapest, 2021. május 5.
|
Kattints az irodalomért! |
||||